Nos... most, hogy belátható időn belülre került a költözés (bár a munka vége még sehol nem látható, szóval itt érzek némi ellentmondást), úgy éreztem, ideje, hogy leírjam, mi hogyan is volt, van és lesz. Tematikus lesz, vagy tematikátlan, meg összevissza, de elkezdek róla írni, mert szeretném, hogy nekünk is megmaradjon és esetleg valakinek a jövőben hasznos lehessen. Lássuk először, hogy mivel jár egy ilyen folyamat a hétköznapokban - főleg a felújítás. 

***

Lakást találni, venni, felújítani, el- és ezzel együtt összeköltözni nem egyszerű feladat. Ezt sejtettem korábban is, de bevallom, nem gondoltam, hogy ennyire durva lesz. De miért is? 

Pénz. Kezdjük mindjárt az elején, mert ez általában a legszűkebb keresztmetszet. Nekünk nincs túl sok, nem is volt, és nem is számítunk arra, hogy sok lesz. Ezzel együtt is szerencsések vagyunk, mert van munkánk, ami stabil, és az várható volt, hogy tudunk fizetni egy törlesztőrészletet. Azért is szerencsések vagyunk, mert segítettek a szüleink. Nélkülük semmi, de semmi nem ment volna.

De! Még ezekkel együtt is eszméletlen mennyiségű pénzt emészt fel egy ilyen folyamat. Talán sok mindent megspórolhattunk volna, de volt egy koncepciónk: nem olyan lakást akartunk, amiben épphogy el lehet éldegélni. Ilyenben laktunk eddig. Épp ezért a szükséges és műszakilag elengedhetetlen dolgokon kívül megcsináltunk csomó olyan dolgot, amit a szó szigorú értelmében nem lett volna létfontosságú. Egyszerűen egy szép, otthonos kis lakást szerettünk volna (vagyis hát szeretnénk), ami nyilván nem luxus, de nem is a létminimumot nyújtja. Bár ezért belefogtunk sok esztétikai dologba, ilyenkor mindig a lehető leginkább költséghatékony módszert kerestük, ezért rengeteg mindent mi magunk csináltunk/csinálunk. További hátrány, hogy semmivel nem tudunk mutyizni. Nem tudunk semmi áfát leírni, minden cuccot a Praktikerben veszünk, mert minden azonnal kell, nem vagyunk tele ismerősökkel, és nem tudjuk megoldani okosba'. A családban, baráti körben egy-két szaki van, akinek a segítségét kértük, ez is talán nagyjából átlagosnak mondható arány. 

Idő. Na ebből sincs sok. Tetszik, nem tetszik, van egy átmeneti időszak: megvan a lakás, fizeted már a töresztőt, de még nem tudsz bent lakni, mert felújítod. Addig bizony albérletet is kell fizetned, meg rezsit két helyre. Szóval visszakanyarodtunk az előzőhöz. Az idő - pénz. És - ismét az előzőből kiindulva - sok mindent mi csinálunk, de mivel dolgozunk, kevés a rendelkezésre álló idő. Esték, hétvégék... hetek óta. De erről majd későb. 

Energia. Hát... enélkül nem is érdemes nekiállni, most már azt hiszem. Ez volt elég, de merülőben most már. A kevés időt és pénzt sok munkával és energiával pótoljuk, ami cefetül fárasztó. Az tuti, hogy semmi más nagyobb volumenű dolog nem fér el egy ilyen projekt mellett. Azaz ne most szervezz meglepi szülinapi bulit, ne most szervezz nyaralást és esküvőt, és lehetőleg a munkahelyeden is legyen készenlétben szabid. A barátaidat felektsd el egy időre. Miután minden napon dolgozunk, majd úra dolgozunk, nincs idő normálisan mosni-vasalni-elpakolni (a jelenlegi lakhelyünkön), gyakorlatilag most egyik óráról a másikra élünk. Sosincs otthon kaja, mert nincs időnk bevásárolni, ezért hetek óta gyorskaján, pizzán, instant levesen élünk. Tök komolyan mondom. Nem halunk bele, nem arról van szó, ez puszta tény. 

Kosz, por mindenütt. Ezzel bevallom, nem számoltam. Egyszerűen minden ruhánk, cipőnk egy merő kosz, festék és főleg, legesleginkább csupa por. Teljesen mindegy, hogy van-e ott váltóruhád, cipőd. Lesz amikor azt fogod mondani, hogy "á, egy réteg festék csak, nem veszem át" vagy "ma csak kihordok két zsák sittet". Nem, nem működik. Mindened koszos, poros lesz. Teljesen vállalhatatlan állapotban van az ember lányának a haja, a bőre, a keze főleg - én még a sípcsontomat is leverem nap mint nap, de amúgy is egy-egy vágás, horzsolás totál mindennapos. Ennek megfelelően az is plusz energia, ami amúgy a hétköznapokban nem az - hogy egy sima, nem szétbulizott nap után másnap reggel normálisan nézz ki, vállalhatóan a munkahelyeden.

Utazás, szállítás. Nekünk nincs autónk, tömegközelekdéssel mászkálunk, ami sok plusz idő. A mázli: az új lakáshoz közel van a Praktiker, és a régi lakás innen 45-50 percre. Ez budapesti viszonylatban tök jó. Ami nem mázli: hogy ez így nettó 1,5 óra utazás extra. Nem is kell ehhez mit hozzáfűzni. A szállítás állandó megoldása a másik probléma, amit szintén szülői közreműködéssel oldunk meg, vagy fogjuk azt' elhozzuk kézben. Hát ez van. 

Mindez (és amit még írni fogok ezek után) természetesen egy egyedi, saját eset, példa. Gondolom, minden felújítás más és más. Valaki inkább rászánja a pénzt, és generálkivitelezőt hív. Valaki rá tudja szánni az időt és két hét alatt mindent megcsinál. Minden projekt sajátos. A miénk ilyen. És hogy őszinte legyek, még nem tudom pontosan, milyen lesz a végeredmény. 

Folyt. köv.