Ezek persze megint csak a saját szubjektív gondolataim lesznek, de összegyűjtöm, miért örülök/vagy épp nem örülök annak, hogy télen újítunk fel. 

Tök jó, mert...

Ma átjöttem a Margit-hídon a 19 fokban, napsütésben, és láttam sétálni, nevetgélni, beszélgetni az embereket, és az hasított belém, hogy "a rohadt életbe, nekem meg a sötét Soroksárra kell mennem épp hülye parkettalakkért ehelyett". A következő gondolatom viszont ez volt: Nyugi, jövő héttől te is csinálhatod ezt! Abba gondolj inkább bele, hogy milyen szar lenne, ha most kezdődne ez az egész process. Egyébként jól elcsevegtem magammal, de a lényeg a lényeg: így nem a legszebb tavaszi-nyári napok vesznek oda. Mert bizony ezek a napok semmi másról nem fognak tudni szólni, ezt garantálom.

Kicsit egyszerűbb talán szakit találni ilyenkor. Oké, mázlink van, mert a vízszerelő ott lakik két utcára, de burkolót is egész jó időben sikerült találni februárban.

Kevésbé zavar, hogy nem eszel normálisan. Kibírod pár hétig jó zsíros pizzán, csilis babon, levesen meg melegszenyán. Jó az.

Igazából kb. minden ugyanúgy működik, ha fűtesz rendesen. A legtöbb anyagnak a 20-25 fok közötti hőmérséklet megfelelő, ez meg elég jól tartható. 

Nem öltek meg (még) a szomszédok, hogy teleszemeteltük, meg sitteltük a közös udvart. Úgyse használják még a kertet. Az első közgyűlésre rendet rakunk.

Tök rossz, mert...

Az állandó cipekedés kabátban tényleg nem vicces. 

Az állandó utazás rohadt hidegben tényleg nem vicces. 

K*vára nincs kedved nekiállni igazából soha semminek.

Nem elég a felújítás, még kapásból gázt is kell fizetni.

Sokszor nem látod természetes fényben a dolgokat, ami hátrány.

De amúgy szerintem ennyi. Én örülök, hogy télen csináljuk. Hamarosan vége. A télnek, meg a felújításnak is.